Barguzin fantomja

Régóta bor­zol­ja a fan­tasz­ti­ku­mok iránt nyi­tott ol­va­sók ke­dé­lyét az a tör­té­net, hogy Pe­tő­fi nem halt meg Se­ges­vár­nál, ha­nem Szi­bé­riá­ba hur­col­ták, ahol az­tán új éle­tet kez­dett. Az el­ső vi­lág­há­bo­rú so­rán Oroszor­szág tá­vo­li ázsiai vi­dé­kei­re is el­ke­rül­tek ma­gyar ha­di­fog­lyok, ám egyi­kük sem ta­lál­ko­zott az ag­gas­tyán­ko­rú Pe­tő­fi­vel vagy a köl­tő em­lé­ké­vel, és a sír­ját sem lát­ta sen­ki. Le­he­tet­len, hogy el­len­ke­ző eset­ben a szem­ta­nú vagy va­la­me­lyik fo­goly­tár­sa ne adott vol­na azon­nal hírt a „fel­fe­de­zé­sé­ről”. Az orosz pos­ta mű­kö­dött, amit mi sem bi­zo­nyít job­ban, mint hogy Gyó­ni Gé­za Krasz­no­jarszk­ban 1917. jú­nius 25-én be­kö­vet­ke­zett ha­lá­lá­nak hí­re már jú­lius 18-án meg­je­lent a ma­gyar saj­tó­ban. A hú­szas évek ele­jé­re ha­za­tér­tek kö­zül sem je­lent­ke­zett sen­ki az öröm­hír­rel, holott az 1923. évi Pe­tő­fi-cen­te­ná­rium felele­ve­nít­het­te vol­na szunnya­dó em­lé­kei­ket. A köl­tő szi­bé­riai éle­té­re és sír­já­ra – úgy­mond – visszaem­lé­ke­zők gya­nú­san ké­sőn, 1938 és 1941 kö­zött buk­kan­tak fel.