rubicon

Barbarossa Frigyes

4 perc olvasás

A vörösesszőke szakálla miatt Itáliában Barbarossa, vagyis Rőtszakállú néven emlegetett I. Frigyes uralkodása (1152–1190) ugyanúgy az állam megerősödését jelzi Közép-Európában, mint II. Henriké (1154–1189) Angliában vagy VII. Lajosé (1137–1180) Franciaországban. Egész életében arra törekedett, hogy megszilárdítsa uralmát a katolikus egyház, a német fejedelmek, a szomszédos államok, valamint Itália egésze felett. Ezért aztán – Norman Davies szavaival – „átélte mindazt, amit elődei egyszer már átéltek: a pápai kiátkozást, ellenpápa választását, a hűbérurak lázadásait Németországban, összecsapást Rómával és hat pusztító itáliai hadjáratot”.

1122 körül született, apja a Hohen­staufen-dinasztia tagja, II. (Félszemű) Frigyes sváb herceg volt, anyja pedig a Welf-házhoz tartozó Bajor Judit. Fiatalon részt vett nagybátyja, III. Konrád német király keresztes háborújában, ahol olyannyira kitüntette magát, hogy Konrád őt és nem saját kiskorú fiát nyilvánította utódjának. Döntését a választófejedelmek is elfogadták, s Frigyest 1152-ben Aachenben német királlyá koronázták. 

Világhatalmi törekvések

Birodalma jóval nagyobb volt a mai Né­metországnál: hozzá tartozott Német­alföld nagy része, a mai Franciaország keleti sávja, Itália északi fele, valamint Csehország, Ausztria, Korzika, Szardínia és Svájc. Barbarossa azonban úgy érezte, hogy ezek a határok sem korlátozzák hatalmát: az ókori római császárok

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.