Amikor 1919. január 18-án a békekonferencia megkezdte munkáját, a szerb katonaság megszállás alatt tartotta az egész majdani Vajdaságot, sőt még többet is annál. A szerb lakosság a „wilsonizmus” zászlaja alatt már ki is mondta csatlakozását Szerbiához, a Vajdaság sorsa tehát jórészt eldőlt. Jugoszlávia Párizsban az északi határ tekintetében lényegében csak korrekciókat kívánt – a Bácska esetében még azt sem–, illetve a már elfoglalt és „ideiglenesen” megszállt területeknek de jure a délszláv királysághoz csatolását.
Szerbia Magyarországgal szembeni területi követeléseinek megfogalmazása a múlt századig nyúlik vissza, amikor is Garasanin 1844-ben a „Nacsertanje" sejteni engedte, mely területeknek kell alkotniuk a nagyszerb államot. Elképzelése szerint a jövő Szerbiájának magában kell foglalnia az egykori középkori szerb birodalom területeit, de további területek megszerzésére is törekednie kell, a Duna-medence, az Adria és az Égei-tenger irányába. A múlt század közepén elkészült
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.