Az osztrák hercegi korona

A mai Alsó-Ausztria és az Enns folyón túli Felső-Ausztria („ob der Enns”, amiből a magyar népmesében az Óperenciás tenger lett) képezték az örökös tartományok magvát, a tulajdonképpeni Ausztriát. A Habsburgok előszeretettel nevezték „cor et clipeus imperii”, azaz a birodalom szívének és pajzsának. Ennek a régiónak az uralkodói jelvénye volt az osztrák hercegi korona, pontosabban szólva a mitra, amely a Habsburgokat örökös jogon illette.

1745-ben elkísérte Bécsbe a férjét, vargyasi báró Daniel István későbbi főkirálybírót pekrovinai gróf Pekri Polixéna, az egykori kuruc generális, Pekri Lőrinc leánya. Útinaplója igen sok érdekes adatot tartalmaz, és bepillantást enged a Habsburg uralom alatt élő erdélyi arisztokraták gondolkodásmódjába is: nekik a császárváros pápista, túl zajos és túl drága...

Augusztus 17-én több erdélyi főúr feleségével együtt Klosterneuburgba kirándult „az papok világi dicsőségét látni”. Itt őrizték a hercegi kalapot, méghozzá a babenbergi herceg, Szent Lipót fejereklye-tartójára illesztve. Polixéna asszony így írta le az uralkodói jelvényt:

„Láttam elsőbe igen cifra templomot, azután vittek az segestébe (=sekrestyébe), ott elsőbe vették ki Sz. Leopold fejét, aranyba drága kövekkel megrakva, volt fejébe austriai korona, drága kövekkel rakva, veres bársony, alól prémezve csipkésen hermelinnel, még az kis farkocskák is rajta voltak; az tetejéve egy safir, akkora mint egy jókora dió, sok ezereket érő.”