rubicon

Az oszmán-török hadigépezet fénykora

(1300–1574)
13 perc olvasás

Az Oszmán Birodalom több mint hatszáz éves fennállása során páratlan alkalmazkodóképességről tett tanúbizonyságot. Habár a 21. századból visszatekintve a muszlim "Kelet" esetében általában nem a megújulásra való képesség tűnik a legmarkánsabb vonásnak, az Oszmánok azonban eleve a hagyományos muszlim világ és a keresztény Európa határán vetették meg a lábukat, és épp ennek a "két lábon állásnak" köszönhetően voltak képesek a 16. századra a muszlim világ vezető hatalmává válni. Különösen erős volt ez a kettősség a birodalom hadszervezetének esetében, ami egészen a 19. századig szervezetében, mentalitásában, technikáiban egyszerre táplálkozott a Kelet és Nyugat hagyományaiból és újításaiból.

A korai idők (1300-1362)

A dinasztia alapítója, Oszmán még csupán egy kis emírség ura volt Kis-Ázsia nyugati részén, a bizánci határon, aki csupán saját nomád türkménjeire és a bizánci határvidékre érkező muszlim "gázikra" (hitharcosokra) számíthatott. Az első szultánok személyes katonai kísérete így csupán néhány száz főt számlált. A térség hatalmi kultúrája és hagyományai azonban nagyon gyorsan átalakították az Oszmán-dinasztia

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval 3 cikket olvashat a Rubicon Online-on.