Az ismeretlen emigráció

Ahhoz képest, hogy a magyar nemzet jelentős része, talán másfél, kétmillió, külföldre távozott a múlt század folyamán, a 10 milliós ország közönsége vajmi keveset tud a nemzet e tekintélyes számú részének sorsáról, kivéve természetesen az otthon maradt hozzátartozókat, ami persze csak szűk családi kör. Amennyire örvendetes a Kárpát-medencén belül idegen fennhatóság alá került milliók sorsa iránti növekvő érdeklődés a maradék hazában, annyira sajnálatos az ismeret hiánya a nagyvilágban szétszórtan élő magyarok sorsa, története, a nemzet többi részéhez fűződő viszonya iránt.

Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, történészprofesszor írását kaptuk meg, amely a Rubicon című történelmi folyóirat mostani számában bevezeti a XX. századi magyar emigrációkról szóló írásokat. A bevezető címe és alcíme: "Emigráció és politikai szerep. A magyar emigrációk jelentősége". Ha már rólunk van szó, foglalkozzunk ezzel az írással, már csak azért is, mert szerzője 1992-ben külügyminiszterként itt járt, Sydneyben találkozott a magyar szervezetek vezetőivel, és nagyon lelkesen mondta, ne engedjük el most már egymás kezét. Azóta nagykövetként még jobban megismerhette az amerikai magyarságot is, így jogos az érdeklődésünk most megjelent véleménye iránt. Írásából idézett részeket dőlt betűvel jelezzük:

"Sok igazság van abban a tételben, hogy aki elhagyja az országot, akár politikai, akár gazdasági okokból, vagy csak puszta kalandvágyból, annak »megáll az idő«, ha nem is feltétlenül a hazai viszonyok ismerete, de megértésük tekintetében. Alapvetően azonban nem ez az oka, amiért a politikai emigráció nemcsak fájdalmas, de többnyire eredménytelen, politikailag tehetetlen. A politikába a külföld, a nagyhatalmak, újabban a külső gazdasági erők bele tudnak szólni, de jobbára csak hazai híveik, kiszolgálóik, ügynökeik révén. Még egy háború vagy más okok következtében bekövetkezett rendszerváltozás esetében is döntően az otthon élő személyek jutnak vezető szerephez, az emigrációból visszatérőket ritkán fogadják tart karokkal, magas állásokkal. [...] Magyarország viharos, radikális politikai fordulatokban gazdag XX. századi történelme tömegesen termelte az emigrációkat, mindegyikről vaskos köteteket lehet írni. Egy rövid áttekintés azért is indokolt, mert az emigrációk akkor is részét képezik a nemzeti történelemnek, ha szerepük a legtöbb esetben marginális volt. Ez azonban nem az emigráltakon múlott, hanem a nemzetközi élet fejleményein. Ha azok másként alakultak volna - és erre nemegyszer volt esély -, akkor a Magyar kormányok listája más képet mutatna."

Valóban nagy hiányossága a mai magyar