Az erőszakos kényszerkollektivizálásban érintett falusi, vidéki kétkezi munkából élők számtalan korlátozást, sérelmet szenvedtek el. Megfosztották őket legfontosabb tulajdonuktól, elvették szabadságukat, és tudatos befolyásolással, ateista propagandával igyekeztek megváltoztatni a gondolkodásukat.
Ezért is foglalkozott kiemelten az egyházak mindennapi életét, működését ellenőrző Állami Egyházügyi Hivatal a mezőgazdaság „szocialista átszervezésével” kapcsolatos egyházi magatartással. A kényszerkollektivizálásra ugyanis az egyházaknak is reagálniuk kellett, hiszen az a társadalmi réteg, amelynek élete szervesen kapcsolódott a földhöz, a maga természetes módján kötődött a valláshoz, mindennapjait a teremtő Istennel való szerves kapcsolat határozta meg.
Ezért is élte meg erőteljes támadásként és traumaként a paraszti társadalom, hogy nemcsak hagyományos életközösségét számolták fel, hanem életmódját, kultúráját és benne vallásosságát is.
A kényszerkollektivizálás második hulláma – amely túlnyomórészt az ötvenes évek végére, hatvanas évek elejére tehető – az egyházak egyik legjelentősebb társadalmi háttere, a falun élők ellen irányult. Ezzel párhuzamosan más módszerekkel, eszközökkel az egyházak életében jelentős szerepet vivő városi közösségek ellen is fellépett a hatalom. Az 1956-os forradalom után
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
