Az Aranycsapat ezüstérme

A svájci labdarúgó-világbajnokság megnyeréséért játszó két együttes döntőbe vezető útja nem is térhetett volna el jobban egymástól. A szerény tervekkel érkező németek a csoportkört egy-egy győzelemmel és vereséggel zárták, így a továbbjutásért Törökországgal kellett megmérkőzniük. Fritz Walterék ezt az akadályt sikerrel vették, így övék lett a hőn áhított második hely Magyarország mögött. A negyeddöntőben Jugoszlávia hiába egykapuzta végig a németek elleni meccset, a jugoszlávok korai öngólja és Helmut Rahn kései villanása a legjobb négy közé röpítette a német nemzeti tizenegyet (2:0). A Német Szövetségi Köztársaságnak Ausztriával kellett megküzdenie a döntőért. Sepp Herberger, a németek szövetségi kapitánya jól ismerte az ellenfelet, hiszen ő irányította a náci Németország csapatát az Anschluss idején is. A tornán eddig küszködő németek hadüzenettel felérő, ötgólos győzelemmel mosták le szomszédjukat (6:1).

A Sebes-csapat tagadhatatlan eredményekkel érkezett Svájcba. Olimpiai bajnoki és Európa-kupa címvédőként a magyar labdarúgó válogatott volt a torna abszolút favoritja. A Rimet-kupa várományosához méltó módon Dél-Koreát (9:0) és a Német Szövetségi Köztársaságot (8:3) is könnyű szerrel legyőzték Kocsisék. Mégis, már ekkor elkezdtek az égen a sötét fellegek gyülekezni: a német Werner Liebrich durván lerúgta Puskást. Ráadásul még az „ág” is húzta a kapitányát vesztett magyar válogatottat, hiszen a nehezebb ágon kellett eljutnia a döntőbe. Az egyenes kieséses szakaszban az előző világbajnokság két döntősével kellett megmérkőznie a magyaroknak. A legjobb nyolc között az a brazil tizenegy várta a válogatottat, amely ekkor még nem a szép futballjáról, a joga bonitoról volt híres. A dél-amerikaiak sokkal inkább sérülésveszélyes magatartásukkal tűntek ki, nem csak az összecsapás közben, hanem utána is. A magyar csapat a nagy csatában 4:2-re diadalmaskodott, de az igazi összecsapás a lefújást követően kezdődött. Az öltözőfolyosón összeverekedtek a játékosok és stábtagok, törött üvegek és stoplis cipők szolgáltak fegyver gyanánt. Sebes Gusztávnak, a magyarok szövetségi kapitányának a szemöldöke is felszakadt az incidens során. A címvédő elleni elődöntőn még nehezebb dolga volt az Aranycsapatnak. A magyar előnyt a rendes játékidő hajrájában eltüntették az uruguayiak (2:2), így hosszabbítás következett. Itt a csapatkapitány hiányában vezérszerepbe kerülő Kocsis Sándor két fejesével döntőbe bólintotta a válogatottat. Az újabb 4:2 után azonban újabb nehézségek támadtak: ezúttal nem az ellenfél öklei jelentették a problémát, hanem a tény, hogy a magyar csapat a hosszabbítás miatt lekéste a szálláshelyre tartó vonatot. A játékosok hajnali öt óra után kerültek ágyba. 

A döntőben tehát a korábbi egyoldalú csoportmérkőzés visszavágójára került sor. Hiába az elődöntőben aratott hangos német siker és a magyar csapat fáradtsága, a mérkőzés toronymagas esélyese változatlanul Magyarország volt. Ráadásul Kreisz doktor zöld utat adott Puskás játékát illetően, aki vállalta a játékot. Egyesek, különösen a gólkirály Kocsis nehezményezte, hogy Sebes mester a győztes csapaton változtatni akart Puskás miatt – ebben a margitszigeti pénzosztás is közre játszhatott. Májusban a játékosok különböző nagyságú bónuszban részesültek a kiemelkedő eredmények miatt, de az MLSZ vezetői a volt fradistákat – köztük Kocsist – 10 000 forinttal, míg Puskás és Bozsik teljesítményét 200 000 forinttal honorálták. Míg a németek egy erdei szálláson pihentek, a magyarok számára a döntő előtti éjszaka nem telt nyugodtan. A magyar csapat szálláshelyén, a solothurni Hotel Krone szálloda közelében svájci ifjúsági fúvószenekarok hajnalig muzsikáltak. Így a csapat tagjai nem tudtak jól aludni. A játékosok visszaemlékezéseiből kiderül, néhányan nem is akartak.

Július 4-én hatvanezer néző gyűlt össze a berni Wankdorfstadionban, hogy a végső összecsapást láthassák. Sebes Gusztáv felforgatta az addigi kezdő tizenegyet, hogy újra ott lehessen a világ legjobbja, Puskás Ferenc. Herberger, az öreg róka – Puskás Öcsi nevezte így – a csoportmeccsen még tartalékolt a magyarok ellen, de ekkor már a legjobbakat küldte pályára. Zuhogó esőben futottak ki a játékosok a zöld gyepre, ami a németeknek kedvezett inkább, akik az Adidas csavaros stoplisaival könnyen alkalmazkodtak a zord időjárási körülményekhez. A magyar fél már nyolc perc után két gólos előnyre tett szert Puskás és Czibor révén. Ahogy a brazilok és az uruguayiak, úgy a németek ellen sem dőlt el a meccs a gyors két gólos vezetés után. A németek már a 18. percben egalizáltak. A továbbiakban a Czibor–Kocsis–Hidegkuti–Puskás–Tóth Mihály alkotta támadósor folyamatosan rohamozta a német kaput. A hajrára fordulva továbbra is döntetlen volt az állás, egészen a 84. percig – ekkor Helmut Rahn előnyhöz juttatta együttesét. A német csapatot a fantasztikusan védő Turek kapus, a Puskás szabályos egyenlítő gólját érvénytelenítő angol William Ling játékvezető is segítette, így újabb gól nem született, a Német Szövetségi Köztársaság 3:2-re nyert. 

A finálé mindkét ország sorsát megváltoztatta. Míg az NSZK-nak a második világháború után ez a siker büszkeséget és identitást adó új kezdetet jelentett, addig Magyarországon a csalódottság lett úrrá. Budapesten zavargások törtek ki, ez volt a „focialista forradalom”, a játékosoknak pedig a „kertek alatt” kellett hazamenniük. A magyar nemzet felfokozott várakozását bizonyítja, hogy a Magyar Posta – Farkas Mihály kérésére – már a döntő előtt nekilátott győzelmi bélyegek gyártásába. „V. Labdarúgóvilágbajnokságon aratott győzelem emlékére” – hirdette a körszöveg. A postabélyegek soha nem kerültek forgalomba, azonban ennél sokkal több is elveszett. Az Aranycsapat soha többet nem játszott a berni összetételben, hiszen a vébé után Zakariás József nem húzta magára a címeres mezt, Magyarország pedig azóta nem jutott világbajnoki döntőbe.

A mérkőzést máig számos legenda övezi, ezeknek kevés valóságalapja van. Ilyen a németek doppingolása. A németek valóban teljesítményfokozó szert használtak, a csapat orvosai pervitinnel segítették a játékosokat, ami ma már nem engedélyezett. Azonban ekkor a pervitin nem volt tiltólistán, a Doppingellenes Világszervezet csak 1999-ben jött létre, így helytelen a németeket csalással vádolni. A berni vereség ellenére az ezüst kimagasló eredmény volt a meggypiros mezben játszó válogatottól. A magyar tizenegy zsinórban a második világbajnokságon jutott döntőbe (1938 után két torna elmaradt, 1950-ben nem nevezett a vezetés). A sikercsapat vébén lőtt 27 gólja máig egyedülálló. Az Aranycsapat a világbajnokságon (is) remek teljesítményt nyújtott, ezért megérdemelten hívják a világ valaha volt egyik legjobb csapatának.

Kitől származik a következő mondat: „Hetvenezer ember közé lövetni nem tréfadolog”? Milyen szerepe volt a válogatott szövetségi kapitányának, Sebes Gusztávnak a döntő elvesztésében? És milyen megtorló intézkedéseket hozott a kommunista párt vezetése a 3:2-es vereséget követően?

Fedezze fel a válaszokat Szöllősi György Miért veszítettünk Bernben? tanulmányából!