rubicon

Az angol forradalom

15 perc olvasás

Az 1640 és 1660 közötti korszakot a kortársak „Anglia gondjai” (England’s Troubles) néven emlegették. Ha királypártiak voltak, a „nagy lázadásról” vagy „interregnumról” beszéltek, ha a parlament hívei, akkor „az Ügy”-ként idézték fel a történteket. Mivel az 1689–90-es politikai fordulatokat „dicsőséges forradalomnak” nevezték el, Cromwell kora az „angol polgárháború” nevet kapta – figyelmen kívül hagyva az ír és skót problémákat.

A marxisták a „polgári forradalom” kifejezést használták, de nem sikerült bebizonyítaniuk, hogy a válságot a nemesség és polgárság „antagonisztikus osztályellentéte” okozta. Egyes történészek „a parlamentek válságait” emlegették, mások „brit polgárháborúkat”, ami azonban ana­kronisztikus, hiszen a Nagy-Britannia nevet csak 1707-től használták. Talán a leghosszabb elnevezés a legpontosabb: „a három királyság háborúi”. 

A „forradalom” elnevezés azonban használható, ha mindössze annyit értünk rajta, hogy 1640 és 1660 között megsemmisült a monarchikus berendezkedés, számtalan politikai újítással kísérleteztek, és egyes radikálisok az emberi természet megváltoztatásáról álmodoztak.

A 17. század első felében Európa több országában is megerősödött a királyi hatalom. A Brit-szigeteken ezzel ellentétes folyamat  játszódott le: az előző száz év történel­méből az angol társadalom azt a következtetést vonta le, hogy a király tulajdonképpen a parlament két házával közösen kormányoz. Anglia, Skócia és Írország uralkodójának nem volt sem állandó hadserege, sem jelentősebb jövedelme. A háborúzáshoz a képviselők által megszavazott adóra volt szükség, és minél több adót kért az uralkodó, a parlament annál nagyobb beleszólást követelt a politikai élet irányításába. 

Egy király gondjai

A királynak el

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.