Az Andrássyak a két világháború közötti Magyarországon

Az 1918. őszi for­ra­da­lom vá­rat­la­nul ér­te és meg­döb­ben­tet­te a fő­úri csa­lá­do­kat. Mind­az, amit ad­dig sta­bil­nak és ren­dít­he­tet­len­nek hit­tek, most egy­sze­ri­ben meg­vál­to­zott: a va­ló­di és rém­hí­rek za­va­ros ka­val­kád­ja – And­rás­sy Gyu­lá­né nap­ló­já­nak ta­nú­sá­ga sze­rint – gyen­gü­lő köz­biz­ton­ság­ról, fosz­to­ga­tá­sok­ról és bi­zony­ta­lan jö­vő­ről szólt. And­rás­sy Gyu­lá­né nem is mert vissza­tér­ni Ti­sza­dob­ra. Jobb­nak lát­ta, ha Ilo­na lá­nya és ve­je, gróf Czi­rá­ky Jó­zsef dé­nes­fai kas­té­lyá­ba köl­tö­zik, és ide pró­bál­ta össze­gyűj­te­ni szű­kebb csa­lád­ját is. Elein­te több pro­mi­nens mág­nás meg­pró­bált al­kal­maz­kod­ni a meg­vál­to­zott vi­szo­nyok­hoz, bíz­va ab­ban, hogy Ká­ro­lyi Mi­hály, akit még min­dig ma­guk kö­zül va­ló­nak te­kin­tet­tek, fé­ke­ző­leg lép majd fel a po­li­ti­kai élet to­váb­bi vál­to­zá­sait il­le­tően, és legalább rész­ben fel­vál­lal­ja az arisz­tok­rá­cia ér­de­kei­nek kép­vi­se­le­tét. A re­mény­ke­dést azon­ban gyors kiáb­rán­du­lás vál­tot­ta fel. A szom­szé­dos ál­la­mok ka­to­nai ter­jesz­ke­dé­séért, mely­nek so­rán a tör­té­ne­ti Ma­gyaror­szág újabb és újabb te­rü­le­teit vet­ték bir­to­kuk­ba, va­la­mint a kom­mu­nis­ta moz­ga­lom megerő­sö­dé­séért a Nem­ze­ti Ta­nács te­he­tet­len­sé­gét, a kor­mány ál­ta­luk el­hi­bá­zott­nak vélt po­li­ti­ká­ját okol­ták.

A ren­dít­he­tet­le­nül ki­rály­hű And­rás­sy Gyu­láék már a köz­tár­sa­ság no­vem­ber 16-ai ki­kiál­tá­sát el­len­sé­ge­sen szem­lél­ték, ké­sőbb az­tán a csa­lád töb­bi tag­ja is el­for­dult Ká­ro­lyi Mi­hály­tól és po­li­ti­ká­já­tól, jól­le­het Ká­ro­lyi fe­le­sé­gé­vel, And­rás­sy Ka­tin­ká­val a sze­mé­lyes kap­cso­la­tot még egy ideig fenn­tar­tot­ták. Ma­ga­tar­tá­su­kat be­fo­lyá­sol­ta, hogy bir­to­kaik je­len­tős ré­sze ide­gen – cseh és ro­mán – meg­szál­lás alá ke­rült, 1919 ele­jén pe­dig a ti­sza­do­bi kas­tély ki­fosz­tá­sá­ról kap­tak híre­ket. A rom­ló vi­szo­nyok kö­ze­pet­te szá­mos mág­nás köl­tö­zött kül­föld­re,