Arcképvázlat történelmi háttérrel

Valamikor a hetvenes évek végén Budapesten járt egy oxfordi könyvkiadó – egyébként szegről-végről magyar származású – tulajdonosa, az azóta rejtélyes körülmények között elhunyt Robert Maxwell. A Pergamon Press akkoriban a világ egyik legrangosabb tudományos kiadója volt, mely szorosan együttműködött a magyar Akadémiai Kiadóval.

Maxwellt Kádár János is fogadta. A sznobériától nem mentes kiadó felajánlotta a főtitkárnak, hogy szívesen kiadná önéletrajzát vagy egy róla írt életrajzot abban a sorozatban, melyet a kor jelentős államférfiairól készít. Kádár ezt egyértelműen visszautasította. Önéletrajzot nem ír, s abba sem egyezik bele, hogy életrajzot írjanak róla. Később tudtam meg: ugyanilyen kategorikusan megtagadta, hogy a Magyar Televízió portréfilmet készítsen róla, mint korunk számos politikusáról, művészéről, tudósáról. Még azzal a feltétellel sem egyezett bele, hogy a film nem kerül bemutatásra, hanem a televízió archívumában helyezik el az utókor számára.

Ezek után beavatottja lettem annak az összeesküvésnek, melynek az volt a célja, hogy az oxfordi kiadó tervéből mégiscsak legyen valami. Mert nemcsak Kádár tartott ki makacsul véleménye mellett, miszerint az