rubicon

Állati szerelem

Bestialitás
6 perc olvasás

Az ember és az állatok szexuális érintkezése a modern társadalmak egyik legalapvetőbb tabuja. Bár keringenek történetek egyes pásztornépek különös szokásairól, ezek valóságtartalma nehezen ellenőrizhető, és ha valami napvilágra kerül is, az csak elszigetelt és főként egyértelműen elítélt eset lehet. Mindennek oka az, hogy a keresztény Európa a középkortól kezdve a legsúlyosabban büntette az efféle, bestialitásnak nevezett elhajlásokat. Forrásaink szerint az ókorban sokkal elterjedtebb volt a zoophilia, és ebben – különös módon – a görög istenek jártak élen. Így aztán a jelenség nem is váltott ki olyan széles körű és egyértelmű társadalmi elutasítást, mint ma.

A kis-ázsiai Iaszosz tornacsarnoka a tengerparton feküdt. A gyakorlatoktól kimerült ifjak a tengerben úszva frissültek fel. A gümnaszionban a kor szokása szerint meztelenül tornáztak, így természetesen a tengerbe is ruhátlanul vetették bele magukat. A 2. században élt Ailianosz elbeszélése szerint egy delfin meglátta az egyik legszebb ifjút, és azonnal beleszeretett. Addig-addig keringett körülötte a vízben, amíg az ifjú fel nem bátorodott, és hátára nem ült. Attól kezdve nap mint nap megcsodálhatta Iaszosz népe, hogyan lovagol a delfin hátán a fiú. Csakhogy egy nap az állat uszonya felsértette lovasának köldökét, és az elvérzett, mielőtt partot értek volna. A delfin megérezte, hogy baj történt, látta is a tengerbe ömlő vért, ezért hátán az ifjúval olyan sebességgel vetette magát a partra, hogy nem tudott visszatérni a vízbe. Igaz,

Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!

Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:

  • Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
  • Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
  • Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta