Adók, adószerű bevételek az Árpád-korban

1269. ok­tó­ber 30-án kelt le­ve­lé­ben IV. Bé­la a pan­non­hal­mi apát­ság­nak azt a ked­vez­ményt ad­ta, hogy az or­szág­ban bár­hol élő kondicionáriusait, „aki­ket kü­lön­fé­le fej­pén­zek vagy adók be­haj­tói meg­szo­kott sza­bad­sá­guk el­le­né­re sok­szor sa­nyar­gat­tak”, men­te­sí­tet­te „min­den­fé­le fej­pénz, ki­ve­tés és adó” alól oly­kép­pen, hogy csak „fél adót tar­toz­za­nak fi­zet­ni, akár dé­ná­rok­ban, akár élel­mi­sze­rek­ben, akár má­sok­ban”. Rö­vid­del ezután V. Ist­ván 1270. no­vem­ber 7-én adott le­ve­lé­be átír­ta és szin­te szó sze­rint megis­mé­tel­te ap­ja ren­del­ke­zé­sét, ame­lyet fia, IV. Lász­ló 1273. jú­lius 17-i le­ve­lé­ben tel­jes egé­szé­ben át­vett és új­ból megerő­sí­tett. Ezek az adók, a tallia (talia) és a collecta együtt már IX. Ger­gely pá­pa 1231. már­cius 3-án kelt, Ró­bert esz­ter­go­mi ér­sek­nek kül­dött le­ve­lé­ben sze­re­pel­tek: „Azt mond­ják, hogy az or­szág­ban […] az egy­ház sza­bad­sá­gai is sem­mi­vé let­tek, hogy nem­csak az egy­há­zak em­be­rei­re, ha­nem ma­guk­ra az egy­há­ziak­ra és egy­há­zi sze­mé­lyek­re is adó­kat és fej­pén­ze­ket vet­nek ki.”