A Vaskorona Rend

Na­pó­leon Bo­na­par­te fran­cia tá­bor­nok a győ­zel­mes észa­k-i­tá­li­ai há­bo­rú­ját le­zá­ró 1797-es Cam­po For­mi­o­-i bé­két kö­ve­tően a meg­hó­dí­tott te­rü­let­ből ön­ál­ló ál­la­mot ho­zott lét­re, Ci­sal­pin Köz­tár­sa­ság né­ven. Az új or­szá­got 1802-től Olasz Köz­tár­sa­ság­nak ne­vez­ték, mely­nek vá­lasz­tott el­nö­ke Na­pó­leon lett, majd az ál­lam 1805. már­cius 17-étől mo­nar­chiá­vá ala­kult, a ko­ro­nát ter­mé­sze­te­sen az im­már fran­cia császár Na­pó­leon­nak aján­lot­ták fel. Ô el­fo­gad­ta az in­szi­gni­át, és 1805. má­jus 20-án a mi­lá­nói szé­kes­egy­ház­ban a lom­bard vas­ko­ro­ná­val meg­ko­ro­náz­tat­ta ma­gát.

A lom­bard vas­ko­ro­na (Co­ro­na fer­re­ra), a vi­lág egyik leg­ré­gibb fenn­ma­radt ab­roncs­ko­ro­ná­ja a mon­zai szé­kes­egy­ház­ban lát­ha­tó. Nagy Ká­roly ko­rá­ból szár­ma­zó ha­gyo­mány sze­rint The­o­do­li­na lon­go­bárd her­ceg­nő ké­szít­tet­te 593-ban fér­jé­nek, Agi­lulf­nak lom­bard ki­rállyá ko­ro­ná­zá­sá­ra. Az el­ne­ve­zés­ben sze­rep­lő „vas” ar­ra utal, hogy The­o­do­li­na a fe­je­del­mi jel­vény el­ké­szí­té­sé­hez fel­hasz­nál­ta azt a Krisz­tu­si vas­szög erek­lyét, me­lyet Nagy Szent Ger­gely pá­pá­tól ka­pott a lon­go­bár­dok ke­resz­tény hit­re té­rí­té­se kö­rül mu­ta­tott buz­gal­máért. Így szü­le­tett meg a Vas­ko­ro­na, amely ezután Lom­bar­dia (tá­gabb ér­te­lem­ben egész Itá­lia) fe­je­del­mi jel­vé­nye lett. Ké­sőbb, ha va­la­me­lyik császár po­li­ti­kai­lag fon­tos­nak tar­tot­ta, meg is ko­ro­náz­tat­ta ma­gát ve­le. 

Rö­vid­del a ko­ro­ná­zást kö­ve­tően, 1805. jú­nius 5-én Mi­lá­nó­ban Na­pó­leon – mint olasz ki­rály – ér­dem­ren­det ala­pí­tott, ame­lyet Vas­ko­ro­na Rend­nek ne­ve­zett el (Ord­re de la Cu­o­ron­ne Fer – Or­di­ne del­la Co­ro­ne di Fer­ro). A lét­re­ho­zott elis­me­rés ál­ta­lá­nos jel­le­gű volt, ka­to­nai és pol­gá­ri ér­de­me­kért, de tu­do­má­nyos vagy mű­vé­sze­ti tel­je­sít­mé­nyek elis­me­ré­se­ként is kiad­ha­tó volt. Sta­tú­tu­ma 1805. jú­lius 7-én je­lent meg. A rend­nek há­rom osz­tá­lya volt. Az I. osz­tály (Di­gni­te = Mél­tó­sá­go­sok) nyak­sza­la­gos arany, a II. osz­tály (Com­tu­re = Pa­rancs­no­kok) mell­sza­la­gos arany, a III. osz­tály (Che­va­lie­re = Lo­va­gok) mell­sza­la­gos ezüst ki­tün­te­tés volt. Az alap­sza­bály sze­rint ma­ga­sabb osz­tá­lyú rend­ta­gok csak az ala­cso­nyabb osz­tá­lyúak kö­zül