A vasfüggöny lebontásának külpolitikai háttere

Ez a beszélgetés a legújabb kori magyar történelem egyik nagyon fontos eseményének és az ahhoz vezető folyamatnak a jobb megértéséhez járulhat hozzá. Olyan folyamatról van szó, amelynek annak idején sok eleme keltett nagy nemzetközi visszhangot. És voltak olyan elemei is, például a Magyarország és az Európai Gazdasági Közösség közötti bizalmas tárgyalások, amelyekről legjobb tudomásom szerint a résztvevőkön, így Horn Gyulán, Németh Miklóson, Szikszai Bélán, Horváth Istvánon és rajtam kívül csak az ország 4-5 legmagasabb szintű vezetője tudott. Mindmáig úgy tudjuk – legalábbis ellenkező értesülésünk nincs –, hogy a szovjet vezetés sem tudott róluk. Ugyanis elképzelhetetlennek tartom, hogy a szovjetek – ha tudták – legalább ne utaltak volna erre.

A vizsgált időszak csúcspontját jelentő határnyitás nem csak Magyarországra gyakorolt hatást, hanem az egész térségre, a kelet-nyugati viszony egészére és különösen Németország sorsára. Ez a magyarázata annak, hogy az elmúlt 20 évben szinte nem volt olyan magyar–német találkozó, ahol német részről meg ne említették volna – legalább egy utalás erejéig – a határnyitást és hogy az milyen szerepet játszott Németország sorsának alakulásában, a két Németország újraegyesülésében.

Alig pár hete Edmund Stoiber volt bajor miniszterelnök látogatott el hozzám, Brüsszelbe. Ő most az Európai Bizottság megbízásából a bürokrácia leépítésén dolgozik, és ebben a minőségében jött hozzám mint az adó- és vámügyekért felelős biztoshoz. De azzal kezdte, hogy emlékeztetett első találkozásunkra, 1989-ben, amikor ő Bajorország belügyminisztere volt, és a határnyitás