A tokaji bor hamisítása

A drága borok hamisítása, a gyengébbek különféle módszerekkel történő feljavítása mindig problémát jelentett a fogyasztók és a hatóságok számára. Különösen azokban az országokban kínálkozott széles lehetőség a „pancsolásra”, ahol nem létezett saját szőlő- és borkultúra. Ezért megérte, hogy az „aurum potabiléből”, az „iható aranyból” tényleges aranypénzt nyerhessenek, mégpedig hamisítás útján. A szükséges ellenintézkedéseket mindenhol megpróbálták megtenni. A kereskedők testületei kötelezték tagjaikat, hogy tisztességesen járjanak el. Érdemes idézni egy részletet a poznani borkereskedők 16. századi esküjéből: „Amikor pedig [a bor] árát megállapítják, úgy adom el, ahogy van, mindenféle alávalóbb fajta hozzákeverése nélkül. Nem fogom sehogy másképp elnevezni vagy nevét megváltoztatni, csak úgy, ahogy én vettem. Az Úristen engem úgy segéljen és Fiának kínszenvedése.”