A drága borok hamisítása, a gyengébbek különféle módszerekkel történő feljavítása mindig problémát jelentett a fogyasztók és a hatóságok számára. Különösen azokban az országokban kínálkozott széles lehetőség a „pancsolásra”, ahol nem létezett saját szőlő- és borkultúra. Ezért megérte, hogy az „aurum potabiléből”, az „iható aranyból” tényleges aranypénzt nyerhessenek, mégpedig hamisítás útján. A szükséges ellenintézkedéseket mindenhol megpróbálták megtenni. A kereskedők testületei kötelezték tagjaikat, hogy tisztességesen járjanak el. Érdemes idézni egy részletet a poznani borkereskedők 16. századi esküjéből: „Amikor pedig [a bor] árát megállapítják, úgy adom el, ahogy van, mindenféle alávalóbb fajta hozzákeverése nélkül. Nem fogom sehogy másképp elnevezni vagy nevét megváltoztatni, csak úgy, ahogy én vettem. Az Úristen engem úgy segéljen és Fiának kínszenvedése.”
Szymon Starowolski (1588–1656) krakkói kanonok, lengyel politikai író és történetíró panaszkodik a borkereskedőkre, akik a morvai borokból egy hét alatt tokajit varázsolnak. Csak az arisztokratáknál és a tehetősebb nemeseknél lehetett a legjobb bort inni, mert ők közvetlenül is tudtak bort behozni,
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.