rubicon

A tanár és a bíboros

Mindszenty megfigyelése, 1945–1948
10 perc olvasás

„Devictus vincit” – „legyőzetve győz” – olvasható Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek sírján. És ez a mondat jól példázza annak a főpapnak a sorsát, akinek a vérzivataros 20. század folyamán többször kellett kiállnia hitéért, egyházáért, híveiért, saját személyes sorsát rendelve alá az általa képviselt elvekért. 

Az 1945 után lassan kiépülő kommunista diktatúra ellen Mindszenty rendre felemelte szavát. Tiltakozott a németek kitelepítése, az egyházi iskolák államosítása, a hitélet ellehetetlenítése, az egyházak helyzetének szétzilálása ellen. Az egyházakkal leszámolni akaró pártállam egyik legfőbb ellenségének tartotta a főpapot. 

Tanulmányomban azt szeretném bemutatni, hogyan kísérte figyelemmel a kommunista vezetésű politikai rendőrség Mindszenty József tevékenységét érseki kinevezésétől letartóztatásáig.

A második világháborút követően kialakuló új politikai, társadalmi, gazdasági viszonyok között az egyházak helyzete alapvetően megváltozott. 1945-től 1948-ig lezajlott az állam és az egyházak szétválasztása. A koalíciós kormányzás időszakában a deklarált cél főként a vallásszabadság, a felekezeti egyenjogúság biztosítása, az

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.