A Magyarországi Tanácsköztársaság egyesek szerint „dicsőséges”, mások szerint viszont inkább „dicstelen” 133 napja mindmáig a honi történeti emlékezet egyik sokat vitatott eleme. A kommün megítélésével kapcsolatos polémia ugyanis már a bolsevista rendszer 1919 nyarán bekövetkezett összeomlása után elkezdődött, de végleges nyugvópontra napjainkig sem jutott. Írásunkban az egykorú források bemutatásával teszünk kísérletet arra, hogy szemléltessük, miként is változott a proletárdiktatúráról alkotott – elsősorban történetírói – vélekedés az elmúlt egy évszázad során.
A Horthy-korszak jobboldali-konzervatív „hivatalos” Magyarországa számára – főképpen a proletárdiktatúra és a vörösterror negatív tapasztalatai nyomán – az antikommunizmus egyfajta eszmei sarokkövet jelentett. A rendszert ideológusai és történetpolitikusai élesen elhatárolták az 1918–19-es baloldali forradalmaktól, melyek véleményük szerint nagymértékben hozzájárultak a történelmi magyar állam széteséséhez. Ennek megfelelően igen negatívan ítélték meg mind az őszirózsás forradalmat, mind pedig a történelmünk mélypontjának tartott kommünt. (Említést érdemel, hogy a Tanácsköztársaságot más okokból ugyan, de egyaránt elvetette az 1919 tavaszán emigráló szociáldemokrata Garami Ernő és a polgári radikális Jászi Oszkár is a ’20-as években közölt emlékirataikban.)
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
