A Szovjetunió és Csehszlovákia 1968-ban

A második világháború után a szovjet politikai vezetés – a Szovjetunió globális biztonságának megteremtése érdekében – olyan biztonságpolitikai koncepciót fogalmazott meg, mely nemcsak egy katonailag erős, stratégiailag előnyös határokkal rendelkező, belpolitikailag stabil és egységes szocialista nagyhatalom létrehozását irányozta elő, de a Szovjetunió kelet-európai befolyási övezete kialakításának és megtartásának igényét is tartalmazta. Noha a Szovjetunió számára lényegében 1945-től kezdve az Egyesült Államok jelentette a fő ellenfelet és egyben a fő riválist a nemzetközi politikában, a hatvanas évek második felében alig észrevehetően, de megkezdődött az addigi külpolitikai prioritások felülvizsgálata, s egyre nagyobb hangsúlyt kapott a Kínához fűződő viszony.

A Szovjetunió és Kína 1962-ben szakított egymással, s ezt követően a két ország viszonya folyamatosan romlott. A több mint 7 ezer kilométeres szovjet–kínai határvonal mentén rendszeressé váltak – ugyan nem fegyveres jelleggel – a határincidensek. Az atomhatalommá vált ázsiai ország nagy létszámú szárazföldi hadsereggel rendelkezett, s a hruscsovi vezetés úgy látta, komoly veszélyt jelent a Szovjetunió biztonságára nézve. Ezért – a szovjet hadsereg átcsoportosításával és rakéták telepítésével – megerősítették a távol-keleti katonai