A székelyek és a várépítés

A Székelyföld fennmaradt középkori építészeti emlékei és az írott források is arról tanúskodnak, hogy a székely nép nem épített várakat. Orbán Balázs a múlt század hatvanas éveiben e területen több középkori vármaradványt is feltérképezett, s a Csíki Krónika nyomán a székely rabonbánok várainak tartotta őket. Mint utólag kiderült, ezeket a várakat nem a székelyek építették.

Még a 11. század végén vagy a 12. század elején a magyar királyság a Hargita kráterétől déli irányba húzódó, majd a Persányi-hegygerincen folytatódó határvonalát gyepűsávval erősítette meg. Ezt a töltésvonulatot talán már kezdetben is - de a 12. század elejétől már bizonyíthatóan - egyszerű alaprajzú, kőből épült határvárak egészítették ki. Ebbe a védelmi rendszerbe tartozott a Székelyudvarhely melletti Budvár, a varsági Tartód vár, a parajdi Rabsonné vára, Korond környéki Firtos vára, a Rika-tetői Kustaly vára és még néhány más korai erősség. E korai határvárak építőit nem ismerjük, az azonban bizonyos, hogy a székelyek betelepítésekor már készen állottak, s a betelepüléssel egyidejűleg hatávédő szerepük is elévült. Hasonló sorsa jutottak azok a várak is, melyek a határ keletre tolása után, a 12. század végén és a 13. század elején épültek az Olt mentén, valamint a majdani