A svájci gárda

A száz főből álló Pápai Svájci Gárda ma a világ legkisebb aktív katonai ereje. A jelentős hagyományokkal rendelkező alakulat az utolsó az idegen szolgálatban álló, svájciakból toborzott egységek közül, melyek a korábbi évszázadokban általánosan elterjedtek voltak.

Először II. Gyula pápa (1503–1513) döntött arról, hogy – francia példa alapján – egy kizárólag svájciakból álló, megbízható gárdát hozzanak létre. A gárda parancsnokául Kaspar von Silenent szerződtették, a zsoldosok toborzására pedig Peter von Hartenstein lelkész, a luzerni bíró fia kapott megbízást. 1505. szeptember 9-én Hartenstein a pápa ajánlólevelével megjelent a Zürichben ülésező gyűlés előtt, s kérte, hogy 200 embert toborozhasson pápai testőrnek. Az engedélyt megkapta, a kívánt eredményt azonban nem érte el, mivel a zsoldoséletet vállalók soraiban népszerűbb volt a franciaországi hadiélet az egyhangúnak ígérkező római szolgálatnál.

Így az alakulat csupán másfél száz fővel vonult be 1506. január 22-én az Örök Városba. Ám V. Károly császár hadseregének 1527. május 6-i támadása (Sacco di Roma) során szinte valamennyi gárdista hősi halált halt. A pápát a gárdisták egy kis csoportja az utolsó pillanatban az Angyalvárba menekítette, de egy hónap múlva ők is megadták magukat. Ezzel véget ért a svájci gárda történetének első fejezete. A gárdát III. Pál pápa (1534–1539) alakította újjá. Az új parancsnok, Jost von Meggen, egy jelentős luzerni család sarja volt. Ettől kezdve egészen 1858-ig a gárda vezetése Luzern egyik privilégiuma volt.

Viszonylag nyugogalmas évszázadok után előbb 1798-ban, majd 1808-ban francia csapatok szállták meg Rómát, a pápát foglyul ejtették, a gárdát lefegyverezték és feloszlatták, majd mindkétszer újból felállították. 1870. szeptember 20-án olasz csapatok vonultak be Rómába, s az Örök Várost az egységes Itália fővárosává tették. A pápák világi hatalma ezzel véget ért. A Pápai Svájci Gárda kivételével minden pápai katonai alakulatot feloszlattak. Svájc 1848-as Szövetségi Alkotmánya pedig megtiltotta polgárainak, hogy idegen államokban katonai szolgálatot vállaljanak. De miután az alakulat kizárólag őr- és rendészeti feladatokat látott el, a svájci hatóságok erre a formációra nem érvényesítették a tilalmat. A Svájci Gárda így napjainkig fennmaradt.