A Stasi és a magyar határnyitás

A ber­li­ni fal 1961-es fel­hú­zá­sa utá­ni évek­ben meg­nőtt azon NDK-ál­lam­pol­gá­rok szá­ma, akik va­la­mely ba­rá­ti, szo­cia­lis­ta or­szá­gon ke­resz­tül pró­bál­tak meg eljut­ni egy nyu­ga­ti or­szág­ba, így a ke­let­né­met ál­lam­biz­ton­sá­gi szerv, a Stasi fi­gye­lő te­kin­te­te egé­szen a Ba­la­to­nig ter­jedt. A bel­né­met ha­tár her­me­ti­kus le­zá­rá­sa után a Stasi és az NDK ve­ze­té­se fel­té­te­lez­te, hogy min­den­ki­nek, aki egy nyu­ga­ti or­szág­gal ha­tá­ros szo­cia­lis­ta ál­lam­ba megy nya­ral­ni, szán­dé­ká­ban áll il­le­gá­lis ha­tár­át­lé­pést meg­kí­sé­rel­ni, azaz disszi­dál­ni is. A disszi­dá­lók­ról szó­ló nö­vek­vő sta­tisz­ti­kai ada­tok­ra a Stasi gyor­san rea­gált, így 1964-ben nemcsak Ma­gyaror­szá­gon hoz­tak lét­re ún. ope­ra­tív cso­por­to­kat, ha­nem Cseh­szlo­vá­kiá­ban és Bul­gá­riá­ban is. A Stasi te­vé­keny­sé­gé­ben az uta­zó­kat öve­ző fi­gye­lem sa­já­tos gör­bé­je raj­zo­ló­dik ki: a ber­li­ni fal felépí­té­se utá­ni évek­ben a Ma­gyaror­szág­ra – vagy bár­ho­vá más­ho­vá – uta­zó­k na­gyon erős megfi­gye­lése a kiuta­zók lét­szá­má­nak nö­ve­ke­dé­sé­vel eny­hült ugyan, vi­szont a nyolc­va­nas évek vé­gén – a ki­te­le­pül­ni szán­dé­ko­zó NDK-ál­lam­pol­gá­rok szá­má­nak fo­lya­ma­tos nö­ve­ke­dé­sé­vel pár­hu­za­mo­san – ez a kiemelt fi­gye­lem új­ra megerő­sö­dött, és az ese­mé­nyek csúcs­pont­já­nak te­kint­he­tő ’89-es évig egy­re fo­ko­zó­dott.