rubicon

A rohamsisak

6 perc olvasás

Az I. világháborúban jelent meg a rohamsisak, amely ma már a katonák alapfelszerelésének számít. A közhiedelemmel ellentétben a korszak sisakjai nem a lövések ellen védtek, hanem a robbanások nyomán keletkező repeszektől óvták a katonákat. Ezek ugyanúgy képesek voltak végzetes fejsérülést okozni, mint a lőfegyverek lövedékei, azonban a rohamsisak hatékony védel­met nyújtott ellenük. Több ország próbálkozott lövedékálló sisakok és testpáncélok használatával, de a nagy súly miatt ezek hosszabb távú viselésre, harcszerű mozgásra alkalmatlanok voltak.

Az I. világháború kitörésekor számos hadsereg tartott rendszerben sisakokat. Ezek közül talán a német hadsereg jellegzetes csúcsos sisakja, az úgynevezett Pickelhaube a legismertebb, de említhetnénk az osztrák–magyar haderő dragonyosainak tarajos sisakjait is. Az említett fejfedők azonban egykori védelmi funkciójukat már javarészt elveszítették és csupán hagyományos viseleti elemként szolgáltak. A modern harctér kihívásainak nem feleltek meg, s viselőjüknek jobbára csak akadályt jelentettek. Előállításuk ráadásul drága és anyagigényes volt, a készítés során felhasznált nyersanyagokra másutt volt szükség a háború során.

Osztrák–magyar gyártású, német mintájú rohamsisak. A két kiálló alkatrész a szellőzést biztosította, és ide rögzítették a homlokpáncélt.

A háborúba vonuló

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.