Az I. világháborúban jelent meg a rohamsisak, amely ma már a katonák alapfelszerelésének számít. A közhiedelemmel ellentétben a korszak sisakjai nem a lövések ellen védtek, hanem a robbanások nyomán keletkező repeszektől óvták a katonákat. Ezek ugyanúgy képesek voltak végzetes fejsérülést okozni, mint a lőfegyverek lövedékei, azonban a rohamsisak hatékony védelmet nyújtott ellenük. Több ország próbálkozott lövedékálló sisakok és testpáncélok használatával, de a nagy súly miatt ezek hosszabb távú viselésre, harcszerű mozgásra alkalmatlanok voltak.
Az I. világháború kitörésekor számos hadsereg tartott rendszerben sisakokat. Ezek közül talán a német hadsereg jellegzetes csúcsos sisakja, az úgynevezett Pickelhaube a legismertebb, de említhetnénk az osztrák–magyar haderő dragonyosainak tarajos sisakjait is. Az említett fejfedők azonban egykori védelmi funkciójukat már javarészt elveszítették és csupán hagyományos viseleti elemként szolgáltak. A modern harctér kihívásainak nem feleltek meg, s viselőjüknek jobbára csak akadályt jelentettek. Előállításuk ráadásul drága és anyagigényes volt, a készítés során felhasznált nyersanyagokra másutt volt szükség a háború során.
Osztrák–magyar gyártású, német mintájú rohamsisak. A két kiálló alkatrész a szellőzést biztosította, és ide rögzítették a homlokpáncélt.A háborúba vonuló
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
