A rendszerváltás programja és valósága

A rend­szer­vál­tás prog­ram­ját ez­úttal egy szű­kebb ér­te­lem­ben tag­la­lom, nem aka­rom azt is­mer­tet­ni, hogy a gaz­da­ság átala­kí­tá­sá­ról meg a szük­sé­ges po­li­ti­kai be­ren­dez­ke­dés­ről mit vi­zio­nál, hi­szen ez egy világos, és mond­hat­nám, egy­sze­rű kép. In­kább po­li­ti­kai bá­tor­ság, mint nagy szak­mai hoz­záér­tés kel­lett mindah­hoz, hogy va­la­ki az ál­la­mi irá­nyí­tá­sú gaz­da­ság he­lyett egy pi­ac­ve­zé­rel­te gaz­da­sá­got; a má­sik ol­da­lon pe­dig az egy­párt­rend­szer­re felépü­lő mo­no­po­lisz­ti­kus ural­mi rend­szer he­lyett több­pár­ti de­mok­rá­ciát kép­zel­jen el, és va­la­mi­lyen mó­don meg­pró­bál­ja elér­ni a ki­lé­pést a Var­sói Szer­ző­dés­ből és a KGST-ből.

Az át­me­netnek az SZDSZ által ki­dolgozott po­li­ti­kai prog­ram­ja ar­ról szólt, ho­gyan le­het meg­ter­vez­ni a békés rend­szer­vál­tás át­me­ne­ti idő­sza­kát, en­nek mik a fel­té­te­lei, mi­lyen lé­pé­sek kel­le­nek hoz­zá. Most vissza­te­kint­ve a 15 év­vel ezelőt­ti tör­té­né­sek­re, ma­gá­tól ér­te­tő­dő­nek tűn­het, hogy a ha­ta­lom kény­te­len volt tár­gyal­ni a békés rend­szer­vál­tás fel­té­te­lei­ről az egy­re szé­le­seb­ben és sza­ba­dab­ban ki­bon­ta­ko­zó ci­vil el­len­zék­kel és füg­get­len po­li­ti­kai kez­de­mé­nye­zé­sek­kel.