Bár az örmény népirtás történeti forrásokkal teljes mértékben igazolt tény, Törökország mindmáig igyekszik tagadni annak megtörténtét – hogy el tudja kerülni a nemzetközi büntetőjogi tényállás egyik következményét: az elégtételt és kárpótlást. Ennek megfelelően számos érv, illetve egész érvrendszer alakult ki, amelyek a népirtás tényét igazolják, vitatják vagy épp tagadják. Az érvelők többnyire vallási és/vagy nacionalista alapon keresnek magyarázatot a történtekre.
1915. február végén, március elején az Oszmán Birodalom ifjútörök kormánya elrendelte több százezer örmény alattvaló deportálását, majd lemészárlását. Az első áldozatok katonák voltak, akiket leszereltek az oszmán seregből, kényszermunkára fogtak, majd, immár lefegyverezve, megásatták velük a saját sírjukat, hogy belelőjék őket. A nőket, a gyerekeket és az idős férfiakat szisztematikusan elűzték otthonaikból, arra is alig kaptak időt, hogy összeszedjék a holmijukat, s gyalog indultak útnak Kelet-Anatólia hegyein és
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.