„Ez volt egyik legnagyobb tettük és legkeményebb csatájuk” – állapította meg a mongol hadjáratokat megörökítő nagy perzsa történetíró, Dzsuvajní (1226–1283) A világhódító története című munkájában a muhi csatában részt vevő magyar seregről. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a csatát és az azt követő mongol megszállást mindig is a nagy nemzeti tragédiák között tartották számon. Ugyanakkor ez az esemény soha nem váltott ki akkora tudományos és közérdeklődést, mint a mohácsi csata. Ennek legfőbb oka az, hogy a tatárjárást a Magyar Királyság viszonylag hamar kiheverte, és a pusztulás hosszú távú következményei nem annyira nyilvánvalóak, mint Mohács esetében a török hódoltság. A tatárjárás iránt megélénkülő tudományos érdeklődés három fő kérdés köré csoportosul: mi volt a valódi oka a katasztrofális vereségnek, milyen mértékű kárt okozott a mongolok pusztítása, és hol is van pontosan az egykori csata helyszíne.
A nemzeti emlékezetben a katasztrofális csatavesztés ténye a legfájóbb. Még a késői utódoknak is nehezen feldolgozható, hogy az akkor a térség legerősebb hatalmának számító Magyar Királyság hadereje kurta órák alatt megsemmisült a köztudatban „hordának” tartott mongol sereg csapásaitól. A totális vereség annak fényében még furcsább, hogy az
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
