A megbékítés kísérlete. Chamberlain kudarca

„Ha esetleg morális katasztrófa érné a brit nemzetet és a brit birodalmat, ezer év múlva a történészek értetlenül fognak állni az események rejtélyes alakulása előtt. Sohasem fogják megérteni, miként történhetett meg, hogy egy győztes nemzet, minden erőforrással a kezében, eltűrte a megaláztatást és lemondott mindarról, amit korábban mérhetetlen áldozatok árán megnyert…” 1938. március 24-én, néhány nappal az Anschluss után Winston Churchill e szavakkal figyelmeztette az Alsóházat a Hitler­rel való megalkuvás súlyos következményeire. 

E kérdésfeltevést ellenpontozzuk egy másik sokatmondó eseménnyel! 1933 februárjában az Oxfordi Diákunió – olyan fiatalok szövetsége, akikre elit pozíciójuknak köszönhetően az Egyesült Királyság jövőbeli vezetése várt – ünnepélyesen kinyilvánította, hogy tagjai semmilyen körülmények között nem fognak fegyvert a királyért és a hazáért. Hasonló állásfoglalás a patinás egyetem hallgatóinak körében korábban elképzelhetetlen lett volna, s valójában ilyen deklarációra azóta sem került sor… Hogyan következhetett ez be néhány héttel azután, hogy Hitler hatalomra került Németországban? S máris eljutunk a Churchill által feltett kérdéshez: hogyan történhetett meg, hogy a hagyományosan jól tájékozódó brit politika folyamatosan rövidlátónak bizonyult az évről évre növekvő német veszéllyel szemben?