A máriabesnyői Grassalkovich-kripta

Ha a 17. szá­zad­ban felemel­ke­dő fő­ne­me­si csa­lá­dok kö­zül az Esterhá­zya­kat te­kint­jük a leg­je­len­tő­sebbnek, ak­kor a kö­vet­ke­ző év­szá­zad­ban min­den bizonnyal a Gras­sal­ko­vi­chok ve­ze­tik a lis­tát. Míg azon­ban az elő­ző fa­mí­lia szá­za­do­kon át vi­rág­zott, sőt vér sze­rin­ti folyto­nos­sá­ga nap­jaink­ban is tart, ad­dig a Gras­sal­ko­vi­chok cí­me­rét már 1841-ben le­fe­lé kel­lett for­dí­ta­ni. A csa­lád fő­ne­me­si kar­rier­je I. An­tal (1694–1771) bá­ró­sá­gá­val kez­dő­dött (1732), majd gró­fi rang­já­val foly­ta­tó­dott (1743), s a csúcs­ra fiá­val, az 1783-ban her­ce­gi cí­met ka­pott II. An­tal­lal (1734–1794) ju­tott el. II­I. Antal­nak (1771–1841) már nem volt ho­va lép­nie, ráadá­sul a sors őrá mér­te a leg­na­gyobb csa­pást: fiá­gi utód nélkül ab­ban a tu­dat­ban kel­lett meg­hal­nia, hogy vele a csa­lád is a tör­té­ne­lem ho­má­lyá­ba me­rül.