rubicon

„A magyarok jó emberek.”

Az első kő a berlini falból
13 perc olvasás

A nyugati határnál – egy korábbi intézkedés nyomán – 1989. augusztus 1-jén megszűnt a két kilométeres határzóna, amely a lebontott műszaki zár és a tényleges államhatár között húzódott, így mindenki szabadon eljuthatott a határig, ami jelentősen megkönnyítette a szökéseket. Ez ugyanis szinte kivitelezhetetlenné tette azt a korábbi magyar ígéretet, hogy a határzárat ugyan elbontják, de a határt tovább­ra is szigorúan fogják őrizni. A Magyarország és az NDK közötti vízummentes személyforgalomról 1969-ben elfogadott jegyzőkönyv viszont kimondta, hogy Magyar­ország megakadályozza az NDK-állampolgárok továbbutazását harmadik országba.

Gerd Vehres, az NDK budapesti nagykövete 1989. augusztus elején kihallgatást kért Horn Gyula külügyminisztertől, akinek a következőket mondta: „Miniszter Úr, Berlin úgy látja, hogy nem akarjátok polgáraink ügyét megoldani. Eldöntött intézkedéseket odáztok el. Mire vártok? A habozás olaj a tűzre. Egyre több ember kap kedvet ahhoz, hogy itt maradjon, és a magyarok még ösztönzik is őket erre. Ti vagytok a felelősek a kialakult helyzetért, és ezt a német nép nem fogja nektek megbocsátani. Országaink között érvényes kétoldalú szerződés áll fenn […] Gondoskodjatok betartásáról.”

Alois Mock

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.