A magyar mezőgazdaság nagy évtizede

Az ame­ri­kai és a szov­jet saj­tót ta­nul­má­nyoz­va rit­kán buk­kan a ku­ta­tó olyan té­má­ra, amely­ről egy­for­mán vé­le­ke­dett vol­na a két ol­dal. Az 1980-as évek el­ső fe­lé­ben mégis ta­lál­ha­tó ilyen ki­vé­tel. S ez nem volt más, mint a ma­gyar me­ző­gaz­da­ság. Na­gyon ér­de­kes, hogy mind a ve­ze­tő ame­ri­kai la­pok ha­sáb­jain, mind pe­dig a Prav­da cik­kei­ben egy­for­ma elis­me­rés­sel szól­tak a ma­gyar ag­rár­si­ke­rek­ről.

A New York Times 1981. de­cem­ber 20-ai szá­má­ban ar­ról ol­vas­ha­tunk, hogy „Ma­gyaror­szág a bő­ség szi­ge­té­vé vált az élel­mi­szer­hiánnyal küz­dő ke­let-­eu­ró­pai or­szá­gok kö­zött.” Egy év­vel ké­sőbb a Los An­ge­les Times ér­té­ke­lé­se sze­rint: „Ma­gyaror­szág­nak van a leg­si­ke­re­sebb me­ző­gaz­da­sá­gi rend­sze­re Ke­let-Eu­ró­pá­ban.” 1985. áp­ri­lis 29-én pe­dig a Chri­sti­an Scien­ce Mo­ni­tor né­mi köl­tői túl­zás­sal így fo­gal­ma­zott: „A ma­gyar gaz­da­ság ho­ri­zont­ján az egyet­len ra­gyo­gó pont a me­ző­gaz­da­ság.” 

Ezek­ben az évek­ben a szov­jet saj­tó is rend­sze­re­sen fog­lal­ko­zott a ma­gyar me­ző­gaz­da­ság­gal. 1981 feb­ruár­já­ban Brezs­nyev az SZKP XXVI. kong­resszu­sán nyíl­tan di­csér­te a ma­gyar me­ző­gaz­da­ság tel­je­sít­mé­nyét. 1982 no­vem­be­ré­ben Ju­rij And­ro­pov elis­mer­te, hogy „sok ta­nul­ni­va­ló­juk van a ba­rá­ti or­szá­gok­tól, kü­lö­nö­sen a ma­gyar me­ző­gaz­da­ság­tól”. Gor­ba­csov pe­dig 1985-ös ha­ta­lom­ra ke­rü­lé­se után egye­ne­sen úgy fo­gal­ma­zott, hogy „a ma­gyar me­ző­gaz­da­ság mo­dell­ként szol­gál­hat a töb­bi ke­let-­eu­ró­pai or­szág szá­má­ra”. 

A ko­ra­be­li nem­zet­kö­zi sta­tisz­ti­kák alá­tá­maszt­ják a di­csé­re­te­ket, hi­szen Ma­gyaror­szág ek­ko­ri­ban a hús- és ga­bo­na­ter­me­lés te­rén a vi­lág él­vo­na­lá­ba, az el­ső öt kö­zé tar­to­zott. 1980-ban pél­dául az egy la­kos­ra ju­tó hús­ter­me­lés­ben a má­so­dik he­lyen állt, csak Dá­nia előz­te meg. Öt év­vel ké­sőbb a bú­za­ter­me­lés­ben Ka­na­da után a má­so­dik, hús­ter­me­lés­ben Dá­nia, Hol­lan­dia, Auszt­rá­lia után a ne­gye­dik he­lyet fog­lal­ta el. Elő­ke­lő he­lye­zést ért el (Hol­lan­dia után a má­so­di­kat) a tyúk­to­jás tö­me­ges ter­me­lé­sé­ben is. 

Ezek az ada­tok an­nál is in­kább fi­gye­lem­re mél­tóak, mert ez­zel pár­hu­za­mo­san a töb­bi szo­cia­lis­ta or­szág mindin­kább ál­lan­dó­su­ló élel­mi­szer­hiánnyal küz­dött. A prob­lé­ma je­len­tő­sé­gét legin­kább az mu­tat­ja, hogy a Szov­jetunió élel­mi­szer­im­port­ja az 1970-es évek­ben a tíz­sze­re­sé­re nőtt, s en­nek költ­sé­ge 1980-ban már meg­ha­lad­ta a 7 mil­liárd dol­lárt. En­nek fé­nyé­ben ki­vált­képp ér­de­kes, hogy mi volt a ma­gyar me­ző­gaz­da­ság si­ke­ré­nek a tit­ka?