A magyar huszárság

Az állandó, reguláris hadseregek Európa nyugati felében alakultak ki, egy olyan időszakban, amelyben a tűzfegyverek harcászata vált meghatározóvá. A 15. században még a nehézfegyverzetű lovas katonaság volt a csataterek vitathatatlan ura. A gyalogsági fegyverzet és felszerelés sem volt éppen olcsó, de egy nehézlovas fegyverzete – elsősorban a lemezvértekből álló páncél értéke miatt – gyakorlatilag elérhetetlen volt nemcsak az átlagember, de a katonáskodók tömegét adó köznemesség számára is. A nagy átütőerővel rendelkező puska megjelenése azonban véget vetett a – látványos, de roppant nehézkes és kényelmetlen – gótikus páncélok tündöklésének. Az a fegyver, amellyel nagyobb távolságból is egyetlen lövéssel legyőzhették a páncélba öltözött katonát, csak töredékébe került a lovagi fegyverzetnek. Az olcsóbb puskával tömegesen lehetett felszerelni egy hadsereget, amely sikerrel szállhatott szembe bármilyen fényes és iszonyú költséggel felállított lovagi sereggel.

A tűzfegyverek elterjedése alapjaiban forgatta fel a korabeli hadászatot. Egyre nagyobb szerepet kapott a gyalogság, amely a 17.