A 17. századi Lengyelországban megközelítőleg kilencmillió ember lakott, s ennek a népességnek majdnem tíz százaléka a kiváltságosok közé tartozott. Európában egyedülállóan magas arány ez, melyet még Magyarország sem közelített meg. A kontinens nyugati részén egészen mások voltak a társadalmi erőviszonyok, a forradalom előtt Franciaország népességének például alig több mint egy százaléka tartozott a nemesség soraiba.
Ahogyan Werbőczy óta a magyar köznemesség tudatában is megvolt az egy és ugyanazon nemesség eszméje, a lengyeleknél is az egy és oszthatatlan nemesség ideája képezte a nemesi gondolkodásmód alapját. Még a származástudat is hasonló volt: a magyar nemesség a hun–magyar rokonságot hirdette és Szkítiából származtatta magát, a lengyelek pedig a szarmaták leszármazottjainak vallották magukat. A nemesség kialakulásáról szóló elmélet is szinte kísértetiesen egyezett a magyarral: a szarmaták a Volga és a Don közéből nyugat felé indulva fegyverrel hódították meg a Dnyeper és a Visztula vidékét. Az itt legyőzött népekből, no meg a gyávákból lettek a szolgák, a vitéz harcosokból pedig a nemesek ősei. A nemesi nemzethez nem is tartozott más, csak ezeknek a leszármazottjai.
A harcias honfoglalók szinte egyetlen nagy családot alkottak, ezért is lehettek egymás között egyenlők. Ez még a megszólításban is tükröződött: az urambátyám (panie bracie) jelentette a kötelező udvariassági fordulatot. A
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
