A köznemesség és II. József

II. József személyiségét és kormányzatát nemcsak az utókor, a történészek ítélték meg igen ellentmondásosan, hanem a kortársak is. A felvilágosodás képviselői, követői egész Európában nagy várakozással és reményekkel tekintettek a társuralkodó császárra. Az 1780-as évek végére azonban a kritikus hangvétel, sőt az elutasító vélemények kerültek túlsúlyba. A remények, várakozások is csak részben teljesültek, miközben új sérelmek, csalódások váltak az emlékezet meghatározójává. Nagy remények és mélységes csalódottság, erős szimpátia és az aktív ellenállásig fokozódó elfordulás jellemezte szinte minden országa és tartománya valamennyi társadalmi rétegének magatartását. Így volt ez a magyarországi társadalom hangadója, a köznemesség esetében is.

Nem volt egységes azonban a hangja, hiszen a látszólagos egység ellenére a köznemesség Magyarországon igen tarka képet mutatott. Tagjait a rokoni kapcsolatok hálóján túl talán csak a rendi alkotmány, a nemesi előjogok védelme és az ennek színteréül szolgáló autonóm intézmények – elsősorban a megye – fűzték össze.

A kb. 800 „bene possessionatus” és néhány ezer középbirtokos nemesi család számára tisztes jövedelmet biztosított a birtok, ha nem aprózódott túlzottan szét, ha földje jól termő volt, ha bornak, gabonának biztos piacot találtak, ha körültekintően házasodtak és örökös birtokpereiket ügyesen