rubicon

A kollektivizálás első évei Békés megyében

8 perc olvasás
Megkezdődött a mezőgazdaság szocialista átszervezése: Magyarországon elsőként alakult meg a sarkadi Lenin Tsz, 1948-ban létrejöttek az első állami gépállomások. Diktatórikus módszerekkel vették el a földet a parasztságtól, még azokat is, melyeket a földosztás során kaptak. Megindult a kollektivizálás, mégpedig úgy, hogy szó sem volt önkéntességről és fokozatosságról. Aki tehette megpróbált ipari munkahelyet találni. A kommunista gazdaságpolitika a parasztság több évszázados hagyományát törte meg.

Az 1930-as években Békés megye lakosságának 63,5%-a élt mezőgazdaságból, ez az arány messze meghaladta az országos átlagot (51,8%). Az 1945-ös földosztással megszűntek a nagybirtokok, a földtulajdon felső határát 200 kat. holdban állapították meg. Békésben 40 uradalom 80 883 kat. holdnyi területét osztották ki. A Viharsarokban közel 10 ezren jutottak földhöz, átlagosan 5-6 kat. hold területtel. A földosztást azonban nem követte agrárreform, így a paraszti birtokok termelése jobbára csupán önellátásra volt elég. 1946-ban megindult az újgazdák „fészekrakása”, több településen egészen új kerületek képződtek. A főispáni jelentések szerint azonban 1948 nyaráig a 15 811 újgazda 70,2%-a még majorokban, cselédlakásokban lakott, s csupán 17%-uk tudott a kapott földön tanyát építeni.

A Magyar Kommunista Párt az 1947-es választási győzelme és a hároméves terv bevezetése után elérkezettnek látta az időt az „osztályharc megindítására”. A koalíciós időszakban a kommunista párt rágalomnak minősítette, hogy szovjet mintára terveznének kolhozokat létrehozni. 1948-ban, amikor kibontakozott Rákosiék kollektivizálási politikája, a megyében még nyugtatgatták a parasztságot. Amikor a párt Békés megyei közigazgatási gyűlésén is felmerült a kolhoz kérdése, az előadó türelmesen

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.