rubicon

A két Scipio Africanus

16 perc olvasás

Róma számára Karthágó volt az ellenfél, vagyis a veszélyes és legyőzendő ellenség szinonimája. A metus punicus, a punoktól való félelem fogalommá vált, és még Karthágó elpusztítása után is hivatkoztak rá – sajnálatos hiányára – a köztársaság állapotáért aggódó római szónokok. Vergilius, Augustus császár kortársa pedig Róma előtörténetébe is belekombinálta Dido alakján keresztül az akkor már százhúsz éve megsemmisített várost. 

A punok feletti győzelem sajátos módon egyetlen névvel, a Scipio Africanusszal fonódik össze legszorosabban a történelemben. Egyetlen névvel, de két hadvezér és államférfi személyével, akiket két generáció választ el egymástól.

A Hannibált Zamánál legyőző nagyapáról és a Karthágót keserves harcok után elfoglaló unokájáról, pontosabban az előbbi fiának örökbe fogadott fiáról van szó. Őket nemcsak háborús teljesítményük, hanem belpolitikai szerepük, valamint különös sorsuk is a res publica legizgalmasabb figurái közé sorolja.

I. Scipio Africanus Maior

Kr. e. 210-ben, a második pun háború kilencedik évében egy 25 éves fiatalember, Publius Cornelius Scipio került a Hispaniában harcoló római csapatok élére. Az ilyen fiatalon elnyert parancsnoki megbízatás és hatalom példátlan volt a

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.