A kenyérmezei csata, 1479. október 13.

„Ezután mind­két ol­da­lon össze­csap­tak a se­re­gek és egy­től öt óráig har­col­tak, ami­kor is a ke­resz­té­nyek meg­fu­ta­mí­tot­ták a tö­rö­kö­ket. A csa­tá­ban pe­dig sen­kit sem szo­ron­gat­tak meg job­ban, mint Báthori Ist­vánt. Ha Ki­ni­zsi Pál a csa­pa­tá­val nem tört vol­na Báthori Ist­ván fe­lé, ak­kor Báthori Ist­vánt egész ha­di­né­pé­vel együtt le­győz­ték vol­na. Azért mond­ja Ki­ni­zsi Pál, hogy még so­ha éle­té­ben nem vett részt olyan csa­tá­ban, ahol az el­len­ség oly szi­lár­dan állt vol­na, mi­kép­pen Isza bég ál­lott ke­mény fal­ként a ma­ga zász­la­já­val. Ám ami­kor Isza bég meg­se­be­sült és Ki­ni­zsi már-már le­győz­te vol­na, az összes tö­rök me­ne­kü­lő­re fog­ta.”

(Egy szász részt­ve­vő be­szá­mo­ló­ja a ke­nyér­me­zei üt­kö­zet­ről)