A kehidai oklevél

Az engedély birtokában az­­tán kísérletet tettek arra, hogy ítéletet mondjanak Bertalan veszprémi püspök és Atyusz bán birtokvitájában. Csakhogy a püspök javára szóló ítéletnek nem sikerült érvényt szerezniük, mert – mint írják – „a bán a mi ítéletünket végképpen semmiben sem méltatta figyelemre”, jóllehet az ítélet meghozatala előtt esküvel kötelezte magát a döntés elfogadására.

Az esetben a korábbi magyar történetírás a „nemesinek” nevezett megye kezdeteit vélte megtalálni. Feltételezték ugyanis, hogy a zalai szerviensek bírákat választottak maguk közül, s ők voltak azok, akik az ítéletet meghozták: voltaképpen tehát első alkalommal találkozunk a szolgabírák testületével.

A kehidai oklevél efféle értelmezése azonban nemcsak túlzó, hanem bizonyosan téves is. A szöveg ugyanis mit sem tud arról, hogy a zalai szerviensek – választás útján vagy bármiféle más módon megbízott – képviselői bíráskodtak volna az ügyben. Annak feltételezése tehát, hogy a választásra – forrásunk hallgatása ellenére – mégiscsak sor került, olyan túlzás, amit az oklevél egyetlen utalása sem támaszt alá. A