A Jézus Társaság születése

1534 augusztus 14-én tíztagú diáktársaság kaptatott fel a Párizs melletti Montmartre-hegyre. A kis hegyet ma mondén mulatok és bohém festőtanyák borítják. De akkoriban még a városon kívül fekvő, ritkán lakott területnek számított. A társaság tagjai - egy portugál, négy francia és öt spanyol férfi - azonban nem kirándulni jöttek. Szent Dénes kápolnáját keresték fel, ahol fogadalmat tettek. Szüzességet és szegénységet ígértek, és megesküdtek, hogy a Szentföldre utaznak megtéríteni a törököket. Ha pedig ez lehetetlennek bizonyulna - tették hozzá azzal a pragmatizmussal, amely a lelkesítő eszmények gyakorlati megvalósításában mindig is jellemezni fogja a jezsuitákat -, feltétlen engedelmességgel követik a pápa utasítását, akárhová is küldi őket. A térítő expedícióhoz persze hiányzott a szükséges pénz és a világi hatalmak támogatása, a cél - a törökök keresztény hitre térítése - pedig megmosolyogtató optimizmusról tanúskodott. A tíz férfi lobogó lelkesedése azonban nem mindennapi szellemi képességekkel párosult, és így a Párizs melletti kápolnában a kora újkori katolocizmus egyik legfontosabb intézménye született meg: a Jézus Társaság, vagyis a jezsuita rend.

A társaság vezére Loyola Ignác volt. A spanyol - pontosabban baszk - férfi 24 évesen tűnik fel a forrásokban: bíróság előtt vádolták meg különböző nagy bűnökért. De hogy elkövetett-e valamit, és hogy mivel vádolták, az nem derül ki az iratokból. 1521-ben Loyola az észak-spanyolországi Pamplona várfalán harcolt, amikor egy francia ágyúgolyó mindkét lábán megsebesítette. Mint ebben a