rubicon

A jászok adózása a középkorban

4 perc olvasás

„A királyi felségnek érdekében áll országa összes hospesének szabadságát, mellyel őket a természet jóságos keze ajándékozta meg, hiánytalanul és sértetlenül megőrizni” – írja II. András 1206-ban a krakkói, igeni és romoszi hospesek számára kiállított oklevelében. Ez az elv indokolja, hogy a középkori Magyar Királyságban a kiváltságolt népelemek – mint a szászok vagy a székelyek mellett a jászok és a kunok is – kiváltságlevelekkel bírtak, melyek az adózásról is rendelkezéseket tartalmaz(hat)tak.

A 13. században a Magyar Királyságba érkező jászok és kunok minden bizonnyal már letelepedésükkel egy időben nyertek olyan kiváltságokat, amelyek más királyságbeli lakosokétól eltérő  adózási módot rögzítettek. Sajnálatos módon azonban ez vagy ezek a kiváltságlevelek nem maradtak fenn, csak sejthetjük, hogy más kiváltságolt népekhez hasonlóan az adózás egyik formája a földbér fizetése lehetett. A jászok adózására vonatkozó adatok a 15. század elejétől állnak rendelkezésünkre, feltételezhetjük azonban, hogy adózási rendszerük legkésőbb a 14. században rögzült, ezt követően pedig csak kisebb módosulásokon ment keresztül. 

A jászok földbérét – melyet a 15. századi források censusnak neveznek – az uralkodók a közös irányítás alá tartozó jász székenként, vagy ha ilyen nem volt, jász kapitányságonként rótták ki. A Berényszállás, Négyszállás, Árokszállás és Fényszaru székekben élő jászok censusát Mátyás 1473 februárjában 500 aranyforintban állapította meg.

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.