A honfoglalás és a Kárpát-medence birtokba vétele

A magyar történelem origója és alfája a hagyományosan 895–896-ra tett Kárpát-medencei beköltözés, Árpád népének honfoglalása. A Képes krónika szerzőjének mitikus elbeszélése szerint a Havasokon átkelő magyarok olyan tartományba értek, „ahol megszámlálhatatlan sast láttak, és ott a sasok miatt nem maradhattak, mert azok a fákról legyek módjára szálltak alá, és elfogyasztva megsemmisítették nyájaikat és lovaikat. Azt akarta ugyanis Isten, hogy gyorsabban érkezzenek meg Magyarországra.” A keresztény krónikás szemében a „sasok támadása” az isteni gondviselés jele volt, amely a pogány magyarok hazára találását, kereszténnyé válását segítette. 

Mai történetszemléletünk szerint az esemény jelentőségét az adja meg, hogy az Árpád nagyfejedelem vezette magyar törzsszövetségnek az európai keresztény államokkal való konfrontációja után száz évvel Árpád ükunokája, a megkoronázott Vajk/Szent István irányításával a magyarok keresztény államot hoztak létre, és beilleszkedtek a keresztény Európába. A 19. századi történetírás hagyományait követve az új haza katonai birtokba vételét hangsúlyozó honfoglalás vált meggyökeresedett fogalommá a semlegesebb tartalmú honszerzés vagy a pozitívabb csengésű honalapítás szavakkal szemben. A megtelepedés vagy beköltözés terminusai ugyan