A hidegháború hatása Magyarországra

Magyarország a második világháborút követően a Szovjetunió geostratégiai érdekszférájába került. Emiatt nehezen szálazható szét, hogy az ország helyzetének alakulását mennyiben befolyásolta a szovjet – akkoriban sztálinista elvárások szerinti – mintakövetés hatásmechanizmusa, s milyen mértékben hatott vissza a hazai kommunista rendszer-transzformációra a szuperhatalommá váló két háborús győztes, a Szovjetunió és az Egyesült Államok globális méretű civilizációs – minden létszférára kiható – szembenállása.

A hidegháború bő négy évtizedén belüli alperiódusok – az intranzigens szembenállás, az olvadás, az enyhülés, az ún. kis hidegháború –, illetve a szakirodalomban „antagonisztikus konfrontáció” és „antagonisztikus kooperáció” elnevezésekkel illetett időszakok nemkülönben kuszává teszik a bipoláris világrend működését. A szovjet–amerikai viszony „húzd meg – ereszd meg” ciklikussága közepette a kisebb országokra gyakorolt hatás is változó volt a fő európai törésvonalat jelentő vasfüggöny mindkét oldalán. 

A hidegháborús világszínpad két dominánsához képest a másodvonalbeliek és a kisállam statiszták sokasága esetenként egyedi, „keskeny ösvény” mozgásteret is keresett magának, nem szólva az ún. harmadik világ közreműködőiről, tartozzanak bár a deklaráltan el nem kötelezettek klubjához vagy még csak oda sem.