A középkori Királyi Palotának a török időkben és az 1686-os visszafoglaláskor csaknem teljesen rommá lett maradványainak elplanírozott helyén a 18. század elején épült fel a budai várparancsnoki épület, amely Mária Terézia uralkodása alatt közadakozásból bővült barokk Királyi Palotává. A királynő azonban sosem használta rezidenciaként, hanem különféle célokra (angolkisasszonyok, egyetem) próbálta hasznosítani az építményt.
A 19. század első felében a nádorok által elsősorban a felső részében, tetőzetében átépített palota a szabadságharc során a magyar hadsereg általi 1849-es ostromban melléképületeivel együtt leégett, súlyosan megrongálódott.
Az 1850-es években Ferenc József építtette újjá, s ebben a formában tovább élt az Ybl- és Hauszmann-féle bővítés során is, egészen a II. világháborús pusztulásig.
Az ezt követő modern átépítés (és nem műemléki helyreállítás!) során a megmaradt barokk épületrészek nagy részét is eltávolították, elbontották. Ma már csak a Budavári Palota C, D, és E épületének szerkezeti falai és leegyszerűsített barokk homlokzatai őrzik kevéssé az egykori 18. századi épület emlékét.
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
