A magyar rendi országgyűlések legélesebb pengeváltásaira a rendi és a királyi-kormányzati oldal között évszázadokon át a jogszolgáltatás állapota adott okot.
Mivel bíró csak „hatalommal rendelkező személy” lehetett, minden olyan pontján az államszervezetnek, ahol magánjogi-földesúri vagy közigazgatási feladatok sűrűsödtek, magától értetődő természetességgel alakult ki a törvénykezésnek valamiféle fóruma.
A bíráskodás a hatalomgyakorlás szimbolikus és tényleges formája volt, minden érdekelt ragaszkodott a kialakult jogkörökhöz, ami a háborúkkal terhelt 16–17. században kaotikus állapotokat teremtett. A törvénykezés jobbítására tett országos lépések rendre kísérleti stádiumban maradtak.
1723-ban azonban a jogszolgáltatás átszervezésében eltökélt III. Károly és a rendek reformpárti szárnya között kialakuló kompromisszum lehetővé tett egy olyan bírósági reformot, amelyben már felbukkantak a modern állam bírói hatalmi ágának körvonalai is.
A három részre szakadt Magyarország Habsburg-jogar alá került területein a 16–17. században meglehetősen áldatlan állapotok uralkodtak az igazságszolgáltatásban. Eltekintve most a török háborúk okozta zavaros határviszonyoktól, az alkotmányos struktúra átrendeződése önmagában is komoly problémákat
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
