A Barbarossa dosszié

A tör­té­né­szek vé­le­mé­nye igen­csak megosz­lik Hit­ler szán­dé­kai­ról. Míg so­kak sze­rint Hit­ler min­dig is a bol­se­viz­mus el­le­ni har­cot és a ke­le­ti élet­tér el­fog­la­lá­sát ter­vez­te, má­sok úgy gon­dol­ják, hogy a Mein Kampfban le­fek­te­tett el­ve­ket szer­ző­je meg­le­he­tő­sen sza­ba­don ke­zel­te, és csak ak­kor tar­tot­ta fon­tos­nak al­kal­ma­zá­su­kat, ha azok funk­cio­ná­li­san is hasz­nos­nak tűntek. Az min­de­ne­set­re tény, hogy Hit­ler vi­lág­ké­pé­ben mind a bol­se­viz­mus el­le­ni küz­de­lem (ami ná­la egyet je­len­tett az an­ti­sze­mi­tiz­mus­sal), mind a ke­le­ti élet­tér el­fog­la­lá­sa alap­ve­tően meg­ha­tá­ro­zó volt. A Mein Kampfban er­ről azt ír­ta, hogy „mi, nem­ze­ti­szo­cia­lis­ták, tu­da­to­san vo­na­lat hú­zunk a há­bo­rú előt­ti kül­po­li­ti­kai irány fe­je­ze­tei után. Ott foly­tat­juk, ahol hat­száz év­vel ezelőtt ab­ba­hagy­tuk. Be­szün­tet­jük a ger­má­nok örök vo­nu­lá­sát Eu­ró­pa dé­li és nyu­ga­ti te­rü­le­tei­re, és sze­mün­ket a ke­le­ti or­szág­ra vet­jük. Vég­re le­zár­juk a há­bo­rú előt­ti idő­szak gyar­ma­ti és ke­res­ke­del­mi po­li­ti­ká­ját, és át­té­rünk a jö­vő ta­laj­po­li­ti­ká­já­ra.”