80 huszár

Az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc, tágabb értelemben a magyar polgári átalakulás kora rengeteg jó témát adhatna a filmesek számára. E témák többsége magában hordozza egy látványos, izgalmas, konfliktusos és történetileg hitelessé tehető film lehetőségét. Mégis kevés a jó történelmi film erről a korszakról (is). Többségükben vagy a látványosság, vagy a hitelesség, vagy mindkettő hibádzik. 

A szűkebb értelemben vett „negyvennyolcas” filmek­ből összesen három készült 1945 után. Az első a Föltámadott a tenger, amely magán viselte a korszak osztályharcos álrealizmusának valamennyi jegyét. Az alkotás forgatókönyvének alapját Illyés Gyula filmnovellája, a Két férfi képezte; ám míg az eredeti filmnovella a szabadságharc katonai vereségével és Bem török földre menekülésével ér véget, az alkotók – a szovjet „filmszakértő” Pudovkin tanácsára – a szabadságharc győzelmeinek csúcspontján, Erdély felszabadulása és a függetlenség kimondása időszakában fejezték be a történetet. 

Várkonyi Zoltán munkája, Jókai A kőszívű ember fiai című regényének megfilmesítése kétségkívül látványos alkotás, remek alakításokkal, azonban a sokszálú történet szükségszerű leegyszerűsítése olyan történelmi képtelenségekhez vezetett, mint az, hogy Baradlay Richárd 1848 októberében Bécs alól megszökő huszárszázada 1849. április 6-án az isaszegi csatára ér haza, ahol aztán mindjárt be is segít annak eldöntésébe; vagy hogy a nemzetőröket vezető Baradlay Ödön és a huszárokat vezető Baradlay Richárd forradalmi párbajt vív Buda alatt annak eldöntése érdekében, hogy melyikük jusson be előbb a várba. Kár, hogy a vár ostromában sem nemzetőrök, sem huszárok nem vettek részt. 

A harmadik alkotás Sára Sándor 80 huszár című filmje, amely az 1848–49. évi huszárszökések kapcsán ad felemelő, egyben tragikus képet „a nagy év” történetének egy kevéssé ismert fejezetéről. Talán ez a legsikerültebb alkotás erről a korszakról – sőt, minden idők egyik legjobb magyar történeti filmjének tarthatjuk.