rubicon

7. Andrew Jackson (1829–1837)

5 perc olvasás

Andrew Jackson volt az első elnök, aki nem előkelő és művelt családban látta meg a napvilágot. Az egykori szegény fiúból módos, rabszolgatartó ültetvényes lett, akit 1802-ben a helyi önkéntes milícia tábornokává választottak. Amikor pedig egy ötezer fős, önkéntesekből, határvidéki vadászokból és kalózokból álló, rögtönzött hadsereg élén 1815. január 8-án elsöprő vereséget mért a New Orleansra támadó nyolcezer harcedzett brit katonára, legendás nemzeti hős vált belőle. Az ő győzelme adta vissza az amerikaiak önbizalmát, s országszerte ünnepelték „a New Orleans-i csata hősét”. 

Az ifjú Jackson pályafutása alapján jó westernfilmet lehetne forgatni. Szegény telepes családban látta meg a napvilágot, a függetlenségi háborúban gyermekként a britek fog­ságába került, s mivel nem volt hajlandó kitisztítani egy tiszt csizmáját, kardvágást kapott az arcára. Elárvult, rokonai nevelték fel, és csak elemi oktatásban részesült. Így is részt vehetett Tennessee állam alkotmányának meg­szerkesztésében (1796), s az Egyesült Államok képviselőjévé, majd szenátorává választották. Igazi vadnyuga­ti tisztviselő volt, aki sokat párbajozott, és a szíve mellől el nem távolítható golyó éle­te végéig kínozta. A tennessee-i legfelsőbb bíróság bírá­jaként egyszer pisztolyt ránt­va kényszerítette engedelmességre a bíróságot sérte­gető vádlottat. Az illető később azzal indokolta meghunyászkodását, hogy „Jacksonnak lövés volt a szemében”, vagyis látta rajta, hogy nem tréfál.

A brit–amerikai háború ide­jén, 1812-ben önkéntesek élén New Orleans megsegítésére indult, de Natchezbe érve a hadügyminisztériumtól azt az utasítást kapta, hogy az élelemhiány miatt oszlassa fel hadseregét. A beteg Jackson inkább hazavezette embereit Tennessee-be. Állóképessége és határozottsága miatt

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.