rubicon

’56-os portrék

Végzetes sorsok a forradalomból
2 perc olvasás
Végzetes sorsok a forradalomból

„…egy nemzet, amely magától föltámadt, s maga keres ott a harc hevében pillanatnyi vezetőket magának.” E szavakkal jellemezte Németh László a magyar társadalmat a forradalom hevében, november 3-án az Igazságban, Obersovszky Gyula legendás lapjában közölt írásában. A nemzetéért aggódó író az események sűrűjében is pontosan látta: 1956 az egész magyar társadalomé. Az emberek különböző családi háttérrel és iskolázottsággal, eltérő világnézettel, politikai értékrenddel és demokráciaképpel kerültek az események sodrába. De bármerről jöttek is, egyetértettek a szovjet fennhatóság és a kommunista diktatúra elutasításában: szabadságot akartak, és függetlenséget. Az összeállításunkban bemutatott életpályák ezt a sokszínűséget próbálják megragadni. 

Szerepel a válogatásban politikai értékrend alapján jobb- és baloldali meggyőződésű, polgár és szocialista, bemutatunk budapesti felkelőparancsnokot, a harcokban részt vevő hivatásos katonát és civilt, a közrendet biztosító nemzeti bizottságok fővárosi és vidéki tagjait, gyári munkást, földművest és jogászt, református lelkészt és latintanárt. A portrék rávilágítanak az egyéni nézőpontokra, eltérő érdekekre, az attitűdök különbözőségére és hasonlóságára, bemutatják, hogy ki cselekedett ösztönös szabadságvágyból, és ki tudatosan, értékrendje, meggyőződése alapján. Az ebből adódó eltérő szerepvállalás és az eseményekhez való különböző viszonyulás is megmutatkozik az életpályákban. Általuk, 1956 ismert és ismeretlen szereplőinek sorsán keresztül kézzelfoghatóvá válik, mennyire sokszínű és mégis mennyire egységes volt a forradalom.

Teljes életutak – még oly vázlatos – bemutatására

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.