rubicon

33. Harry S Truman (1945–1953)

3 perc olvasás

1944-ben a demokraták közfelkiáltással negyedszer is Franklin D. Rooseveltet választották elnökjelöltjükké. Egészségi állapota ismeretében azonban ezúttal sokkal nagyobb gondot fordítottak alelnökének kijelölésére. A szegény családból származó Harry S Trumant Kansas City kétes hírű, demokrata párti politikai szervezete, a Pendergast család juttatta be a Szenátusba, ahol 1941-ben ő lett a hadügyi termelést felülvizsgáló bizottság elnöke, amely a korrupt vállalkozók ellenőrzésével tizenötmilliárd dollárt takarított meg. A lapok dicsőítették Trumant, a demokraták pedig őt jelölték az alelnöki posztra, mert más személyben nem tudtak megegyezni. Nyolcvankét nap múlva az elnök meghalt, és a vidékies, elzárkózó Amerika mindössze középiskolai végzettséggel rendelkező, jelentéktelennek látszó fia átvette a Föld leghatalmasabb nemzetének irányítását. Mindenki meglepetésére kiválóan megbirkózott a feladattal.

Az amerikai alkotmány meglehetősen szűkre szabta az alelnökök hatáskörét. Ők a Szenátus elnökei, de csak akkor szavazhatnak, ha a szenátorok voksai fele-fele arányban oszlanak meg. Akadtak olyan el­nökök, akik udvariasságból meg­hívták alelnöküket a kabinet üléseire, s érdeklődtek a véleménye iránt, de erre semmi sem kötelezte őket.

Bármennyire is kevés hatalommal rendelkezik az alelnök, nem feledkezhetünk meg arról, hogy „egyetlen szív­dobbanás választja el a Fehér Háztól”. Az alkotmány ugyan­is kimondja, hogy „amennyiben az elnököt hivatalából elmozdítják, elhuny, hivataláról lemond vagy nem képes ellátni az elnöki hivatallal kapcsolatos kötelességeket, hivatala az alelnökre száll”. Csakhogy az alelnökjelöltet általában nem azzal a céllal választották meg, hogy alkalomadtán az ország irányítója legyen. Legtöbbször csak az elnökjelölt támogatását kívánták

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.