1956

Az írók szócsöve az Irodalmi Újság volt. Ahogyan a tegnapi szerkesztő, az 1956 óta Svájcban élő Molnár Miklós – ma egyetemi tanár – megfogalmazta: A mi szerepünk, talán patetikus szó, a lelkek felrázása volt… Történelemben kellett gondolkodni, s az Irodalmi Újság hozzájárult ahhoz, hogy a hazugságok és az öncsalás hosszú évei után az emberek kinyissák szemüket és szembenézhessenek önmagukkal. Az Irodalmi Újság gyóntatófülke volt – pap nélkül. Mindenki saját magának vallott. Irodalmunknak ez a korszaka tele van vívódó önvallomásokkal.

Nagy Imre miniszterelnök megbuktatása után megriadt és megbénult ország nézett szembe a hatalmát visszanyert Rákosival. Ám az írók és művészek már elszánták magukat a rendszerrel szembeni ellenállásra. Memorandum született 1955. október 6-án, amelyet több mint ötvenen írtak alá a legismertebb és addig legünnepeltebb írók és művészek közül. Ebben elítélték „az erőszak, a megokolatlan adminisztratív beavatkozás, a parancsolgatás antidemokratikus módszereit”. S a bírálat mellett a pártállamnak javaslatokat is merészeltek tenni: „ezek leküzdésére semmi esetre sem alkalmasak a régi, 1953 júniusa előtti módszerek. Ellenkezőleg: a bajokat csak növelik és mélyítik…” A lázadó írók és művészek röpiratával összecseng Illyés Gyula 1955 októberében publikált Bartók verse: „Mert növeli, ki elfödi a bajt”.

Hogyan látták a kicsiny „magyar glóbuszt” ezekben az években a földkerkség másik pontján, Amerikában?

Csicsery Rónay István negyvenhárom év után újra itthon… Annak idején a Magyar