rubicon

13. Millard Fillmore (1850–1853)

1 perc olvasás

A Whig Pártnak nem volt szerencséje. Mindössze két jelöltjét sikerült elnökké választatnia, de mindkettő gyorsan meghalt, a helyükre lépő alelnökök pedig nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Amikor az elnöknek jelölt Zachary Taylor tábornok mellé kerestek egy népszerű civil politikust, Fillmore-ra esett a választásuk. Taylor váratlan halála azonban a  Fehér Házba juttatta. Vele is éreztették, hogy nem neki szánták az elnöki szerepet: egyik alkalmazottja „másodkézből való elnöknek” nevezte.

Millard Fillmore magas, divatosan öltözködő férfi volt, aki egyik tanárnőjét vette feleségül. Rend­szerint elnyerte a nők tetszését, amikor Angliába látogatott, Viktória királynő is csinosnak találta. Kongresszusi képviselő, majd New York ál­lam számvevője volt, ő tervezte meg az állam pénzügyi rendszerét, amelyet később a republikánusok a nemzeti bank­törvénnyel (1861) az egész országra kiterjesztettek. 

A rabszolgatartó és a szabad tagállamok ellentétének kiéleződése korában Fillmore szerette volna megmenteni mind az uniót, mind a Whig Pártot. A nemzeti egységet azonban csak azon az áron őrizhette meg, hogy engedményeket tett Délnek, s ezzel felháborította pártja radikálisabb tagjait, akik határozott fellépést sürgettek a rabszolgaság ellen. Az elnök támogatta és aláírta a Henry Clay nevéhez fűződő kompromisszumcsomagot, amely Északnak és Délnek tett engedmények sorozatával próbálta elejét venni a régiók közötti konfliktusok kiéleződésének.

Kaliforniát szabad államként fogadták be az unióba, Utah és Új-Mexikó territórium lakossága viszont maga dönthetett arról, akarja-e a rabszolgaságot vagy sem. Texas lemondott az új-mexikói területekről, s ennek fe­jében az Egyesült Államok kormánya magára vállalta államadósságát. A fővárosban betiltották a rabszolga-kereskedelmet, a

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.